Vannak-e jobb és kevésbé jó fehérjék?
A jobb minőségű fehérjék magasabb aminosav hasznosítási aránnyal bírnak, és kevesebb részükből lesz kalória. Ellenben az alacsonyabb minőségű fehérjékből kevesebb hasznosul fehérjék alapanyagaként, de több energiát adnak.
Az aminosav hasznosítási arányok ismerete lehetőséget ad arra, hogy megtudjuk, hogy melyik étrendből származó fehérjét használja fel a szervezetünk a legjobban a testfehérjék előállításához és állapotának javításához.
Egy nemzetközi orvosi folyóiratban 1998-ban publikáltak erről egy átfogó és meggyőző tanulmányt. A vizsgálat arra kereste a választ, hogy egy fehérje mennyire szívódik fel és hasznosul a szervezetben. A tanulmány végkövetkeztetésként megállapította az esszenciális aminosavak ideális arányát. Kiderült melyikből mennyi kell ahhoz, hogy teljes mértékben felhasználódjon a fehérjeszintézis során minimális ammónia termelődés mellett. Ez nem mellesleg csökkenti a szervezet méreganyagokkal való terhelését.
A vizsgálat egy összehasonlító vizsgálat volt, és meghatározta az aminosav-felhasználás százalékos arányát különféle fehérjék esetében. A résztvevők felváltva kaptak olyan aminosav keverékeket, amelyek megfeleltek a leggyakoribb étrendi fehérjék aminosav arányainak, mint például tojás, tej, stb. Az eredmények nyilvánosak immár 25 éve. Mégsem ment át ez igazán az orvosi és a dietetikai gyakorlatba.
Lássuk az eredményeket a legismertebb étrendi fehérjék aminosav felhasználási arányáról:
- anyatej - 49%
- tojás - 48%
- húsfélék és halak - 32%
- szója - 17%
- tejtermékek - 16%
- tojásfehérje - 17%
- spirulina - 6%
- BCAA - 1%
Fordítsuk le ezt a hétköznapi ember nyelvére: a húsfélék aminosav tartalmának mindössze egy harmada hasznosul fehérje építő alkotórészként. A kétharmada energiaként jöhet csak szóba. Vagy vehetjük a testépítők nagy kedvencét a tejsavó proteint (whey): ennek mindössze 16%-a építőelemként, a zöme pedig, (84%-a) kalóriaként hasznosul. Gyakorlatilag azt gondoljuk, amikor megvesszük, hogy ez valami fogyókúrás dolog, pedig ennyi erővel cukrot is ehetnénk helyette. (Jó, ez erős túlzás volt, de hogy fogyni nem fog tőle senki, azt megígérhetem.)
Megjegyzem, hogy az idézett vizsgálatban nem számított még az sem, hogy a résztvevőknek milyen állapotban volt az emésztőrendszerük, mivel nem csirkehúst vagy tojást kaptak, hanem a csirkehúsnak vagy a tojásnak megfelelő aminosav keveréket. Ezt már nem kellett megemészteniük a gyomrukban vagy a beleikben. Felszívódásra kész formában kapták meg. Alapvetően egy remekül kivitelezett vizsgálatról van szó, és nem véletlenül idézték az elmúlt 23 évben több, mint ezer alkalommal más tudományos publikációk hivatkozásaként.
Összegezve és megválaszolva a címben feltett kérdésemet – igen, van jó és kevésbé jó fehérje. És nem attól jó, hogy a gyártója vagy a boltos mit állít róla. Attól jó, hogy milyen mértékben támogatja a szervezetünket abban, hogy anélkül jusson hozzá a létfontosságú építőelemeihez, hogy kétszer annyi felesleges vagy mérgező vegyületet hagyna maga után. Egy 48%-os tojás ezek szerint jobb (sokkal jobb), mint egy 17%-os szója.
De mit szólna egy 99%-os fehérje építő forráshoz? Aminek fogyasztása után szinte a teljes elfogyasztott mennyiségből létfontosságú sejt-, enzim- és hormonépítő alapanyag lesz.